2 Samuel 6
1 És ismét összegyűjtött Dávid minden válogatott embert Izráelben, harmincezeret.
2 Azután felkelt és elment Dávid és az egész nép, mely vele volt Baalé-Júdából; hogy felvigye onnét az Isten ládáját, amely felett neveztetett a Név, a seregek Urának neve, ki a Kérubokon ül.
3 És feltették az Isten ládáját egy új szekérre, és úgy vitték el azt Abinádáb házából, mely a dombon volt; és Uzza meg Ahjó, Abinádáb fiai vezették az új szekeret.
4 Mikor elvitték azt Abinádáb házából, mely a dombon volt, az Isten ládájával; Ahjó ment a láda előtt.
5 Dávid pedig és Izráel egész háza táncolt az Úr előtt mindenféle ciprusfákra: hárfákra, kobozokra, dobokra, csergőbotokra és csergődobokra.
6 Mikor Nákon szérűjéhez értek, Uzza hozzányúlt az Isten ládájához és. megfogta azt; mert a marhák elragadtak.
7 Erre felgerjedt az Úr haragja Uzzára, és megütötte őt az Isten legott a gondtalanságért; és ott halt meg az Isten ládája mellett.
8 Dávid pedig felgerjedt azon, hogy az Úr ilyen ütéssel ütött Uzzára; és elnevezte azt a helyet Perec-Uzzának mind e mai napig.
9 És megfélemlett Dávid az Úrtól azon a napon; és azt mondta: Hogyan jöjjön hozzám az Úr ládája?
10 Tehát nem akarta Dávid magához elvitetni az Úr ládáját a Dávid városába; hanem betérítette azt Dávid a gáti Obed-Edom házába.
11 Így az Úr ládája a gáti Obed-Edom házában maradt három hónapig; és az Úr megáldotta Obed-Edomot és egész házát.
12 Mikor aztán jelentést tettek Dávid királynak, mondván: Megáldotta az Úr Obed-Edomot és mindenét, amije van, az Isten ládájáért; akkor elment Dávid és felvitte az Isten ládáját Obed-Edom házából Dávid városába örömmel:
13 és mikor hat lépést megtettek az Úr ládájának vivői; áldozott egy ökröt és egy hízott borjút.
14 És Dávid táncolt teljes erejéből az Úr előtt; és Dávid gyolcs vállraöltőbe volt öltözve:
15 mikor Dávid és Izráel egész háza felvitték az Úr ládáját ujjongással és kÚrtzengéssel.
16 És történt, hogy mikor az Úr ládája bevonult Dávid városába; Mikal, a Saul leánya éppen akkor tekintett ki az ablakon, és meglátta, hogy Dávid, a király hogyan ugrál és táncol az Úr előtt, megvetette őt szívében.
17 És mikor bevitték az Úr ládáját és felállították azt helyére a sátor közepén, melyet Dávid vonatott fel neki; akkor Dávid égő áldozatokat és visszafizetési áldozatokat mutatott be az Úr előtt.
18 Mikor pedig elvégezte Dávid az égő áldozatok és visszafizetési áldozatok bemutatását; megáldotta a népet a seregek Urának nevében.
19 Aztán osztott az egész népnek, Izráel egész tömegének, férfitól asszonyig, kinek-kinek egy kenyér-kalácsot, egy pohár bort és egy kalácsot; ezzel elment az egész nép haza.
20 Mikor aztán Dávid hazatért családját köszönteni; kiment Dávid elé Mikal, Saul leánya, és azt mondta: Mily tiszteletre méltó volt ma Izráel királya, mikor felfoszlódzott ma szolgái szolgálóinak szemei előtt, mint ahogyan csak egy léha szokott felfosztózni.
21 Erre azt mondta Dávid Mikalnak: Az Úr előtt, aki inkább engem választott, mint atyádat és mint az ő egész házát, engem rendelvén fejedelemmé az Úr népe fölé, Izráel fölé: mikor az Úr előtt táncolok,
22 mikor még ennél jelentéktelenebb vagyok, mikor a magam szemében alacsony vagyok: azoknál a szolgálóknál, akiket mondtál, azoknál akkor vagyok dicsőséges.
23 És Mikalnak, Saul leányának nem lett gyermeke halála napjáig.